Hogyan múlik az időnk

Kérdeztétek hogyan telik egy napunk.

Nagyon furcsa hogy nem dolgozunk. Egyszerűen nem tudjuk feldolgozni ezt az abszurd helyzetet. Péter mindent meg a akar szerelni. Rosszabb esetben fel alá járkál a lakásban és idegesítően csettintget. Én rajtam borzasztóbb tünetek jelentek meg. Mosok, főzök, takarítok. Drága férjem híres mondásává vállt azóta : "..ezt nem hiszem el, ha nem látom! Hát ilyen messze el kellett hogy jöjjünk, hogy EZT IS MEGÉLJÜK!.."

Variáció 1.:

Napközben sokszor lemegyünk a strandra. Az emberek nagyon barátságosak. A parton végig van Wc (ami tiszta) és zuhanyzó, meg öltöző. Reggel kilencig alszunk. Általában Lara kelt minket. Megreggelizünk, főzünk valami főtt kaját és utána elmegyünk valahová. Kirándulni vagy a városba cs>avarogni. Délután néha alszunk egyet. Este kimegyünk a játszótérre Larával. El kell hogy mondjam, itt Adelaide-ben MINDENHOL hatalmas gyönyörű parkok vannak. Telis tele szuperül felszerelt játszótérrel. Tiszta minden. A hatalmas parkokban csak elszórtan látsz embereket. Szó szerint lehet érezni, hogy kevés ember jut ekkora területre. A parton is a hozzánk legközelebb lévő ember, legalább 500-600 méterre táborozik. Itt bőven "elférnek" az emberek.

A játszótérről haza érkezve ugrálunk a tranbulinban, vacsora, alvás.

Variáció 2.

Bepakolunk a kocsikba egy csomó cuccot és elindulunk valahova. Valahova messze. Az óceánhoz, a hegyekbe, a farmokra valahova ahol még kevesebb ember van. A baba fürdőkádtól kezdve a napernyőig mindent viszünk, mind a vándor cigányok.

Ezek az utak nagyon jók szoktak lenni.

Sokszor többen megyünk. Esténként sütögetünk beszélgetünk. Egyszerűen szuper. Bár én kicsit félek attól hogy egy kígyó megcsíp, rosszabbb esetben váratlanul valami hatalmass aligátor kiugrik a bokorból..és más hasonló kényszerképzeteim és dús fantáziám hatására, magam megnyugtatása céljából lehetőségem nyílik inni, így néha egy-egy erős magyar pálinkát.
Általában két-három napokra szoktunk így elmenni.

Variáció 3.

Vendégeskedés. Minden héten legalább egy nap. Az első időkben ez heti négy-öt nap volt. Abból áll, hogy reggel miután felkelünk, magunkra aggatunk némi tiszta ruhát és megcélozzuk azt a címet, ahova (már sokadszorra) invitáltak.

Jobb esetben nem kell ott aludni. (én ezt jobban szeretem). Ez nem más, mint hogy egy másik család vendégül lát egész nap. Ezek a partik délelőtt 10 órakkor kezdődnek és este 21-22 óráig tartanak.

Én, azon szerencsések közé tartozom, kiknek megadatott, hogy "Gyermekem fürdetni kell!" projectre való hivatkozással lehetőségem nyílik 18 órakorr lelépni.

Egész napetetnekk. Mennyei különlegességekkel. Nekem a kedvencem a PAVLOVA torta. Korábban nem ettem, de hihetetlenül finom. Ennek az ausztrál receptét fel rakom majd ide. Mindenédesszájúnakk ajánlom. Ezt meg kell kóstolni. Életemben nem ettem még ilyen finom édességet.

Vissza térve a vendégeskedésre. A legjobb az olaszoknál vendégeskedni. Nagyon aranyosak és baromi jól főznek. Mindig van náluk pici gyerek, aki Larával eltud játszani.

Ezeken a partikon bemutatnak mindenkit, a családot, a barátokat. A régi étkészlettől kezdve a család kutyájáig.

Tény, hogy a stressz mentes élettől...vagy a Pavlovától(?), de hízunk. Lara 17 kg. Ami azt jelenti, hogy a súlya 30%-át felszedte pluszba. Én plusz 6 kilónál tartok. Péter...nem mondja meg. De 105 kg felett van. Az tutti.

Tény, kezdünk beilleszkedni. Bár az Ausztrálokhoz képest, mi még mindig soványaknak számítunk.