Az emberek

Gyönyörű helyek vannak ezen a hatalmas kontinensek.
De nem is környezet a lényeg, hanem az emberek.

Ma lefulladt az autónk, a belváros egyik legforgalmasabb részén. Amíg a fiúk bütyköltek a gépen, addig Larával leterítettünk egy törölközőt a fűre és lecsücsültünk. Egy hatalmas épület előtt volt eme parányi kis füves rész. 20 percen belül hárman jöttek oda hozzánk. Az első 5 percben a nagy épületből kirohant egy fiatal, nagy termetű hölgy. Biztos voltam abban, hogy közli legyünk kedvesek és ne itt napozzunk, meg amúgy is mit keresünk itt..Azt hittem elküld minket. Erre a legnagyobb meglepetésemre egy kis táskából egy üveg hűtött 100-os alma levet rántott elő. Az előbb vette csak észre, hogy lerobbantunk. szeretne minket egy kis frissítővel megkínálni. Sajnálja, hogy korábban nem vette észre hogy problémánk van. ha bármire segítségünkre lehet, azonnal szóljunk. Itt van a recepción. Ha víz kell, vagy ha bármi problémánk van, nyugodtan szóljunk neki.
Ledöbbentem.

Alig telt el 2-3 perc, mire egy hölgy, aki az épületbe befelé tartott, szintén oda jött, és közölte, ha bármiben tud segíteni szóljunk. Ő is itt dolgozik. Ha éhesek leszünk vagy frissítő kell.
10 perc múlva ismét kijön az épületből egy hölgy. Ő idősebb volt. Most végzett a munkájával. Larának egy aranyos plüss macit hozott, aminek be volt kötve a keze. És hozhat-e nekünk üdítőt, miben segíthet.
Szinte már kellemetlen volt, hogy mindenki segíteni akart.

Az autót a fiúk megcsinálták. Valami eldugult.
A nagy izgalomra bementünk egy szíverősítőre a közeli Pub-ba. Larának olyan kalapja volt, amit állandóan lefújt a szél. Persze ezt mi nem vettük észre.
hallottuk, hogy valaki kiabál, valamit. A hatalmas 4 sávos úton leáll a forgalom. A lara kalapja szállt a szélben. Egy idős, valószínűleg nyugdíjas néni elkapta és rohant, ismétlem rohant, a kis rózsaszínű kalappal, melyet magasra emelet és lóbált, száguldott felénk. Minden autó csöndben, a legnagyobb fogalomban is türelmesen megállva. Azt hittem, ilyen csak a filmekben van.
Talán 50 méter után ismét repült a kalap, amit újra sietve hoztak utánunk.
Hihetetlenek itt az emberek.

Ma beszéltünk egy sráccal. Ő 10 éve él itt. Azt mondta az Ausztrálok mind nagyon kedvesek és segítőkészek. Probléma a külföldiekkel van. De a külföldi is egy idő után megszokja hogy itt mindenki ilyen, és Ő is kedves és segítőkész lesz. Ezt így látja, ezt tapasztalta.

Persze ahol a nap süt, ott néha árnyék is vetül. Ő az elmúlt 10 évben, nem nagyon emlékszik hogy találkozott volna olyannal, aki ne lett volna ugyan ilyen jó és segítőkész személy.

Kedves barátaink

.

Kedves barátaink

Megérkeztünk, jól vagyunk. Ezt a Bloggert azért hoztuk létre, hogy tájékoztassunk titeket, hogy minden rendben. Nem tudom kezelni ezt a felületet, ezt majd biztos észre veszitek.

Nem tudok kettős pontot, meg százalékot, meg kötőjelet, tehát egy csomó dolgot alkalmazni ezen az oldalon. Ami nem jelenti azt, hogy abszolut nem lehet, csak nekem most még nem megy.

Mindenkit üdvözlünk és puszilunk, jól vagyunk Péter Lara Nóra

Milyen az élet Ausztráliában

És hogy milyen az élet Ausztráliában. Az biztos hogy jobb. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, kiszámíthatóbb. Az emberek a játszótéren oda jönnek hozzád. Megkérdezik hogy vagy, honnan jöttél.

A mi utcánkban a kukások délután járnak, mert az itt lakók ezt kérték, hiszen ŐK SZERETNEK délelőtt sokáig aludni.

A parkban a kacsák sétálnak és a kutyák a közelükbe se mehetnek. Még az úton is leáll a forgalom, ha egy kacsa átmegy rajta. A kacsákra és persze az össze állatra vigyáznak. Nem festhetsz le egy házat, aminek az eresze alatt fecske fészek van. Ki kell hívni az állatvédőket, hogy mi legyen a tennivaló...

Nem szemetelnek.

Mindig bekötik a biztonsági övet.

Rendszeresen, inkább azt mondom, hogy gyakran rendeznek kerti partikat, amire a környéken lakókat és barátaikat hívják meg. Elég sokat isznak. Többet isznak mind mi. Ezen héten mi négyszer voltunk kerti sütögetésen.

Visszatérve az itteni életre, még nehezen tudom megítélni, de más az érték.
Az utcák szélesek. Minden tiszta és rendezett. Az emberek nem jelentgetik fel egymást. Úgy vettem észre, segítenek akin tudnak.

Nincsenek kerítések, vagy ha van, akkor nagyon alacsony.
Az emberek sokkal többet keresnek, mint nálunk. Az étel sokkal olcsóbb mint MMagyarországon. A lakás fenntartási költségek nevetségesen alacsonyak. Mi az ami drágább mint nálunk? Az alkohol, de nem sokkal.

Nagy autók az utcákon. Pálma fák mindenhol. Az emberek kertjében citrom és narancs. Különleges madarak és papagájok a fán. Más világ, ahogy Péter mondaná.

Állatkertben

Valamelyik nap voltunk az állatkertben. Csak itt Adelaidebe 3 állatkert van. Láttunk kengurukat, wombatot, tasmaniai ördögöt.

A simogatóba Lara befutott, és fel akarta emelni a kecskéket és kisállatokat. nagyon aranyos volt.

Lábunk Ausztrál földön.

2008 okt. 18. Szombat

Megérkeztünk a kenguruk földjére.

A Sydney reptéren, át kellett hogy vegyünk a bőröndjeinket. Átestünk a vám vizsgálaton. Mindenhol ellenőrző kapuk, minden szalagnál átvilágítják a bőröndjeidet. Mindenhol kutyák rohangálnak fel-alá, és étel vagy drog után kutatnak. Egészen ijesztő helyzet.

Miután kissé megkeveredetten tévelyegtünk a reptéren, váratlanul oda lépett elénk egy középkorú Úr, és megkérdezte, hogy mit keresünk, mibe tud segíteni. Az első megérzésem az volt, hogy csak ide pofátlankodik mert pénzt akar kérni. de legnagyobb megdöbbenésemre eme vad-idegen a Segítségét ajánlotta fel.

Fáradtan, három napos mosdatlanságunkkal felpattantunk egy transzfer buszra, ami átvitt minket a helyi járatos reptérre.

Miután gépre szálltunk észrevettem, hogy mellettünk egy pár ül. Valószínűleg kínaiak voltak. Itt Ausztráliában, már nőként éltek, de eredetileg férfi testtel jöttek a világra. Ugyanazt a kedves kiszolgálást megkapták, mint bárki. Sőt a gépen, -mivel hölgyek- még előre is engedték őket.

Nálunk -Magyarországon nem hiszem, hogy megaláztatás, vagy némi gúnyolódás nélkül megúszták volna a repülő utat.

indulás napja

2008 október 16. Budapest Ferihegy
Irány Ausztrália.
Csütörtökön indulunk, szombaton már ott is vagyunk.
Utazási iroda szerint, a csomagjaitokat elviszik Adelaide-ig, nem lesz gond, csak egyszer kell átszállni, sehol nem kell mondani semmit, csak a jegyeket mutassátok be és segíteni fognak.

Ennek ellenére a gépünk 2,5 órát késett, ami miatt az összes járatunkat hajszál híján lekéstük. közben elhagytuk a baba kocsit, a párnákkal és Lara babájával együtt.

Elfelejtették mondani hogy mindenhol át kell szállnunk.

Szintén nem közölték velünk hogy Syngapurban, nem csak tankolni áll meg a gép, hanem másik gépre kell szállnunk.

A csomagjainkat nem hozták el Adelaide-ig, hanem Sydney-be át kellett vennünk és vinne a vám vizsgálatra.

Na, szörnyű volt.