Az emberek

Gyönyörű helyek vannak ezen a hatalmas kontinensek.
De nem is környezet a lényeg, hanem az emberek.

Ma lefulladt az autónk, a belváros egyik legforgalmasabb részén. Amíg a fiúk bütyköltek a gépen, addig Larával leterítettünk egy törölközőt a fűre és lecsücsültünk. Egy hatalmas épület előtt volt eme parányi kis füves rész. 20 percen belül hárman jöttek oda hozzánk. Az első 5 percben a nagy épületből kirohant egy fiatal, nagy termetű hölgy. Biztos voltam abban, hogy közli legyünk kedvesek és ne itt napozzunk, meg amúgy is mit keresünk itt..Azt hittem elküld minket. Erre a legnagyobb meglepetésemre egy kis táskából egy üveg hűtött 100-os alma levet rántott elő. Az előbb vette csak észre, hogy lerobbantunk. szeretne minket egy kis frissítővel megkínálni. Sajnálja, hogy korábban nem vette észre hogy problémánk van. ha bármire segítségünkre lehet, azonnal szóljunk. Itt van a recepción. Ha víz kell, vagy ha bármi problémánk van, nyugodtan szóljunk neki.
Ledöbbentem.

Alig telt el 2-3 perc, mire egy hölgy, aki az épületbe befelé tartott, szintén oda jött, és közölte, ha bármiben tud segíteni szóljunk. Ő is itt dolgozik. Ha éhesek leszünk vagy frissítő kell.
10 perc múlva ismét kijön az épületből egy hölgy. Ő idősebb volt. Most végzett a munkájával. Larának egy aranyos plüss macit hozott, aminek be volt kötve a keze. És hozhat-e nekünk üdítőt, miben segíthet.
Szinte már kellemetlen volt, hogy mindenki segíteni akart.

Az autót a fiúk megcsinálták. Valami eldugult.
A nagy izgalomra bementünk egy szíverősítőre a közeli Pub-ba. Larának olyan kalapja volt, amit állandóan lefújt a szél. Persze ezt mi nem vettük észre.
hallottuk, hogy valaki kiabál, valamit. A hatalmas 4 sávos úton leáll a forgalom. A lara kalapja szállt a szélben. Egy idős, valószínűleg nyugdíjas néni elkapta és rohant, ismétlem rohant, a kis rózsaszínű kalappal, melyet magasra emelet és lóbált, száguldott felénk. Minden autó csöndben, a legnagyobb fogalomban is türelmesen megállva. Azt hittem, ilyen csak a filmekben van.
Talán 50 méter után ismét repült a kalap, amit újra sietve hoztak utánunk.
Hihetetlenek itt az emberek.

Ma beszéltünk egy sráccal. Ő 10 éve él itt. Azt mondta az Ausztrálok mind nagyon kedvesek és segítőkészek. Probléma a külföldiekkel van. De a külföldi is egy idő után megszokja hogy itt mindenki ilyen, és Ő is kedves és segítőkész lesz. Ezt így látja, ezt tapasztalta.

Persze ahol a nap süt, ott néha árnyék is vetül. Ő az elmúlt 10 évben, nem nagyon emlékszik hogy találkozott volna olyannal, aki ne lett volna ugyan ilyen jó és segítőkész személy.