A kártya esete

A mai nap ismét érdekes esettel találkoztam.

Az ATM automata előtt álltam sorban, pénzt felvenni. Az előttem álló hölgy, aki talán mexikói néger keverék lehetett (nálunk úgy hívnánk Cigány), pont úgy állt, hogy látta milyen kódot üt be az automatát használó fiatalember. A fiú a műveletet miután befejezte, felmarkolta a kis pénzét és elsietett.

Pár másodperc múlva az automata kiadta a kártyáját is, de már a fél vér hölgy kezébe érkezett meg a plastic kártya. A hölgy (legnagyobb meglepődésemre) azonnal eldobta a csomagjait és kiabálva a fiatalember után szaladt. A kártya a boldog tulajdonos kezében landolt. A fiú illedelmesen megköszönte, majd elbúcsúztak egymástól.

A hölgy miután befejezte a saját kártya műveletét, figyelmeztetett engem is, hogy nehogy bent hagyjam én is a kártyámat, vagy az igazoló szelvényemet.

Ha az emberek befutnak a bevásárló központba valamiért, nem zárják be az autójuk ajtaját.

Na, ma én követtem a példát.

De persze jó magyar létemre,, azért a hátsó ülésen ott hagytam egy szép mutatós térképet és némi apró pénzt, csalinak.

Egyik sem kellett senkinek sem.

A hab a tortán a következő eset.

A kinti kerületekben, vagy a közeli településeken járva az út mellett láthatsz olyan kis asztalokat, vagy rekeszeket amikbe az ott lakók az általuk megtermelt gyümölcsöt, narancs-dinnye eladásra kínálják. A kis asztalon találsz egy mérleget, egy halom gyümölcsöt, illetve egy kis kis papírra kiírva, hogy két kiló narancs 1 Dollár.

Ez teljesen egyértelmű. De kinek fogok fizetni? És lám megpillantok egy kis edényt, telis-tele Dollárokkal.

Itt is működik a becsület kassza. Kiválogatod, leméred, majd beledobod az árát a kis edénybe. Ami egész nap ott áll le fedetlenül, az út szélén. És nem viszi el senki. Hogy Magyarországon meddig lenne tele pénzzel ez az edény? Meddig lenne ott az a pár rekesz gyümölcs? Mennyi időn belül tűnne el a nehéz fémből készült állvány? :)